Ma is csak egy szokásos tanítási nap van a suliban, azonban mintha a pekingi ötös és hatos körgyűrű között fekvő kicsit falusi, kicsit városi iskolában mintha sötétebb lenne, lehet itt előbb sötétedik, mint a városban.
A kórustagok az első interjúi óta már 2 hónapja járnak a gyerekek a próbákra. A kezdetben még félénk lurkók, mostanra már rutinosak és buzgók a kórusfoglalkozásokon, kis kezeikkel mesterien tapsolják a ritmust, önfeledten játszanak, és ez annyira csodálatos.
Mielőtt elkezdődött a kórusfoglalkozás már sötét volt. Láttam Nórát, ahogy boldogan besétált a játszótérről és a kézfogásából már tudtam, hogy a metrótól biciklivel jött. A próba után, láttam ahogy Nóra kijött a sötét tanteremből, egyszerre meghatott vagyok és szerencsésnek érzem magam. A kitartó munkája és a szakmai felelőssége miatt. Akár szeles, ködös vagy havas időjárás, ő mindig időben jön. Nagyon örülök, hogy a gyerekek ilyen jó tanárral lehetnek együtt gyerekkorukban! Milyen jó nekik!
A feketére festett tanterem előtt ahogy a fény megvilágította alakját, az árnyéka hosszúra nyúlt. Egy kóruspróba ideje ugyan rövid, de ő olyan, mint egy lámpa a gyermek zenei életében, a művészet árnyékát hagyva a gyermekek számára, mely minden bizonnyal nagyon-nagyon hosszú lesz.
Yang Éva
Peking, 2021. december 2.